
A legtöbb interjúkérdésre könnyű felkészülni. A „Mesélj egy alkalomról, amikor leküzdöttél egy kihívást” jól begyakorolt történetet hoz, amely nagyon keveset árul el arról, hogyan gondolkodik valójában az illető nyomás alatt. Az „Hol látod magad öt év múlva?” kérdésre szinte senki nem válaszol őszintén.
A jobb interjúkérdésekre nehezebb felkészülni, mert konkrétumokról kérdeznek, valódi önreflexiót igényelnek, vagy egy döntés mögötti gondolatmenetet vizsgálnak az eredmény helyett. Íme nyolc, amely következetesen több használható jelzést ad.
| Mit tár fel | Kérdés | Mire figyelj |
|---|---|---|
| Problémamegoldás |
„Idézd fel, mikor kellett utoljára nulláról kitalálnod valamit — se kézikönyv, se nyilvánvaló válasz. Hogyan fogtál hozzá?”
|
Valódi folyamatot írnak le — információgyűjtést, hipotézisalkotást, tesztelést, finomhangolást? Vagy homályos narratívát adnak a „kreatív gondolkodásról”? |
| Problémamegoldás |
„Mesélj egy olyan döntésről, amelyet hiányos információ birtokában hoztál meg. Mit döntöttél, és mi lett belőle?”
|
A jó jelöltek megfogalmazzák, milyen információjuk volt, mit következtettek belőle, és mit döntöttek a bizonytalanság ellenére. A gyengébb jelöltek arról beszélnek, hogy további információra vártak, vagy továbbvitték a döntést. |
| Önismeret |
„Milyen főnök mellett nyújtod a legjobb munkádat — és milyen mellett kapcsolsz ki csendben?”
|
A konkrét, őszinte válaszok valódi önismeretről árulkodnak. A homályos pozitivitás („Bárkivel tudok dolgozni”) intő jel. Különösen arra figyelj, mit mondanak arról, mi miatt kapcsolnak ki — ez megmutatja, mi fogja frusztrálni őket a ti környezetetekben. |
| Önismeret |
„Mi az, amiben két éve még határozottan hittél, de ma már nem gondolod, hogy igaz?”
|
Azok az emberek, akik képesek frissíteni a nézeteiket a bizonyítékok hatására, ritkák és értékesek. Azok a jelöltek, akik semmit sem tudnak megnevezni, vagy nem reflektálnak magukra, vagy kitérnek a válasz elől — egyik sem jó. |
| Értékek |
„Mesélj egy olyan alkalomról, amikor nem értettél egyet egy fölötted meghozott döntéssel. Mit tettél?”
|
Olyasvalakit szeretnél, aki építően felvetette a nézeteltérést, megértette a döntést, miután meghozták, és elköteleződött mellette — nem olyat, aki némán megfelelt (kevés bátorság), vagy aláásta a döntést (rossz ítélőképesség). Mindkét végletes eset probléma. |
| Értékek |
„Mi a legfontosabb dolog, amit egy munkahely tehet érted — és mi az, ami a legkevésbé számít?”
|
A párosítás a lényeg. Bárki le tudja írni, mit szeretne; az, hogy miről hajlandó lemondani, mutatja meg a valódi prioritásokat. Összhangban van-e azzal, amit értékelnek, azzal, amit a ti környezetetek ténylegesen nyújt? |
| Végrehajtás |
„Mondj egy példát egy olyan projektre, ahol félresiklottak a dolgok. Mi ment rosszul, és mit tettél?”
|
Azt keresd, hogy vállalják a felelősséget a hibáztatás áthárítása nélkül, tisztán diagnosztizálják, mi bukott el, és vannak-e bizonyítékok arra, hogy ennek eredményeként változtattak valamit. Azok a jelöltek, akik mindent mások hibájának tüntetnek fel — vagy nem emlékeznek olyan projektre, amely félresiklott —, mindkét esetben további kérdezősködést igényelnek. |
| Végrehajtás |
„Hogyan döntöd el, min dolgozz, amikor minden sürgősnek tűnik?”
|
Valódi rendszert keress: valamilyen módot arra, hogy különbséget tegyenek a sürgős és a fontos között, védjék az időt a nagy hatású munkára, és közöljék az érintettekkel a kompromisszumokat. A „Listát írok, és végigmegyek rajta” és az „Érzésből döntök” egyaránt gyenge válasz. |
A kérdés a kezdet, nem a vég. A követő kérdés az, ahol a valódi információ rejlik. Bármilyen válasz után kérdezd meg: